Szerepjáték

Miközben meséltem és sétáltunk egyszer csak Fehlia eltűnt.Megijedtem pedig nem vagyok ijedős fajta.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Nem tudom!-mondta Ame.
-Én sem!-mondta Fahéj.
-Én sejtem!-mondta Hiram.
-Mi?Mi történt?-kérdezte Ame,Will és Fahéj.
Hiram szomorúan nézett rám.-Te tudod?-kérdezte.
-Nem biztos de ... az nem lehet!Még fiatal és egészséges volt!
-Igen!De megtörtént!-mondta.
-Várjunk!Ugye nem ...?-kérdezte Fahéj.
-Mi?Miről beszéltek csak nem.....-ekkor éles fájdalom hasított Ame oldalába!
-Mi történt?-kérdeztem megint félve.-Mi történik mindenkivel?
-Most már biztos.-mondta Hiram.-Fehlia meghalt!
-De...-mondtam.
-Nincs semmi szokatlan benne.-mondta.-Már rengetegszer halt meg és tért vissza!Biztos nem volt ez helyes így hát most meg kellett halnia!Végleg!-mondta kicsit könnyezve Hiram.
-Gyertek segítsünk Amenak!-mondta Fahéj.
-Jól vagy Ame?-kérdezte Will miközben kedvesét kezét fogta.
-Szerinted?- mondta kicsit fájdalmasan Ame.
Fél óra után Ame azt mondta már nem annyira fáj neki!
-Akkor menjünk aludni!Holnap meglátjuk mi lesz!
Így mindenki aludni ment.Már amennyire tudtunk.Ezt mind fel kellett dolgoznom:Megismertem egy kedves,bátor lány és 1 óra múlva már nincs az élők sorában.A többieknek még nehezebb lehet mert ők jobban ismerték!Főleg Hiram!Ő szerette és egyszer már meg is kérte a kezét!Ezt onnan tudom,hogy a kórházban mesélte.Végül gondolkozás közben elaludtam Saphira mellett és Ében meg Maszat mellett.

Álmatlanul ültem egy fa tövében. Fehlia...
Hirtelen felpattantam és Will táskájához rohantam. Elkezdtem turkálni benn, és a legalján megtaláltam mait kerestem - a virágomat.
Hervadt, barna szirmai könnyet csaltak a szemembe. Óvatosan kezem közé vettem. Fehliából nem maradt hátra semmi, amit eltemethettünk volna. Csak az emlék, de az sem végleges...
- Saphira! - suttogtam a sárkánynak. Ő felkapta a fejét és méregetni kezdett. - Csak.. Csak azt szeretném tudni, hogy van-e a közelben valami víz...?
Okos fejével bólintott és kék, pikkelyes nyakát egy irányba fordította.
- Köszönöm.
Elindultam a megadott irányba, nemsokára egy kis ösvényt is találtam. A közelben gyors folyású patak vágott utat magának a különböző színű sziklák között.
- Fehlia, tudom, hogy hallasz.. Én csak... Ó, Fehlia! Nagyon szerettelek! - motyogtam, és a virág szirmait egyenként szétmorzsoltam és a patakba szórtam. - remélem nem sértődsz meg ennek a szerény búcsúnak a láttán. - erőltettem mosolyt a számra.
Miután végeztem visszamentem a táborhoz. Hiram és Fahéj összekapaszkodva ültek a tűz mellett. Szegény Hiram!
- Nem tudtok aludni? - kérdeztem.
- Ha tudnék is akkor se akarnék. - morogta Hiram. Sóhajtottam, és leültem a tűz másik oldalára.
- Nagyon nehéz, igaz?
- Nem is tudod mennyire! - kiáltotta fájdalmasan Hiram, és térde közé hajtotta a fejét. Miután újra felnézett folytattam.
- Tudom milyen. De Fehlia szerinted azt akarná, hogy úszkálj a Bánat Tavában? Nehéz. Nagyon nehéz nekem is!
- El is felejtettem... Neked biztos még rosszabb mint nekem!
- Ez nem igaz. Bár fizikai fájdalmat okoz, de titeket erősebb kapocs kötött össze. Szerettétek egymást...
- Azt ne mondd, hogy ti nem szerettétek egymást! - kerekedett el Fahéj szeme. Kuncogtam.
- Dehogynem. Csak nem úgy. Ha már itt tartunk, hol van Will? - néztem körbe.
- Odébb ment. Azt hiszem arra...- mutatott Fahéj bánatosan egy pontra. Megköszöntem és elindultam megkeresni.
- Will? - suttogtam.
- Itt vagyok. - morogta. - Olyan rossz, hogy nem is ismertem Fehliát! Pedig ti is olyan... izében voltatok.
- Aha. Még én sem tudom a nevét. De valószínűleg nem is fogom. De nem bánom. Az mindig csak bajba sodort. - mosolyogtam keserűen.
- Minket is Gideonnal. - emlékezett vissza mosolyogva Will. Hirtelen felnevetett.
- Mesélj! - mondtam szinte parancsoló hangon, és leültem mellé. Átkarolt és mesélni kezdett...

Miközben aludtam hallottam valami beszélgetés félét.És Saphira állandóan böködött és keltegetett.
-Jó kelek!-mondtam neki.
-Végre!Nagyon szomorúak a többiek!Miért nem mész te is oda?-kérdezte.
-Rendben!Megyek.Úgy sem tudnék vissza aludni.Te is jössz?-kérdeztem.
-Jövök!Csak segítesz felrakni ezt a két álomszuszékot a hátamra?-bökött a fejével Maszat és Ében felé.
-Szívesen segítek!-mondtam és óvatosan nyúltam cicám alá és felraktam Saphira hátára.Aztán ugyanazt megcsináltam Maszattal.Aztán odamentünk a többiekhez a tűzhöz.
-Na,hogy vagytok?-kérdeztem.
A többiek furcsán néztek rám.
-Na jó tudom ez nem a legjobb kérdés!-mondtam.

-Úristen!Valérié tiszt!Emlékszel Saphira?Mármint rá!-mondtam és közben a tiszt felé böktem a fejemmel.
-Persze!Állandóan elzáratott tőled minket!És mindig hihetetlen nehéz repülési gyakorlatokat kellet csinálnom!Ha meg nem sikerült akkor nincs vacsora!Mert mindig este csináltatta velem!-mondta.-Hogy felejthetném el!-mondta hozzá.
Valiérié meghallotta Saphira Morgását.Már majdnem megfordult de mégsem.
-Valérié hagyd abba!ENGEDD EL ŐKET!!-lassan már kiabáltam Valériére.
-Ez a hang ismerős!-mondta és megfordult.-Kamilla altiszt!Milyen régen láttalak!-mondta.
-Sose voltam önszántamból altiszt ezért ne szólíts így!És hagyja békén Őket!-mutattam Fahéjra és Hiramra.
-Miért?Mert a barátaid?Érdekes nálunk nem voltak barátaid!És kemény voltál mint a kő!
-Az csak azért volt mert a Rettenetes 21 manipulált!Az nem én voltam!Felejts el!Sose ismertél igazán csak 1 napra láttad a valódi énem.-mondtam.-Akkor is a börtönben!
-Mi?-mondták barátaim.
-Igen!Akkor én voltam a börtönőre!-szívós lány volt az nem kétség!-mondta.
-Hát akkor semmit sem változott!-mondták barátaim.
-Mi?Hisz szerintem most elpuhult!DE megnézhetjük !Azzal rengeteg átkot szórt rám !ÉN meg az összes elől elugrottam!És amikor nem figyelt egy gyors kábító átkot szórtam rá!Így elájult.

Nagyon megijedtem a hirtelen előbukkanó "látogatónktól". Minden bizonnyal ezzel tisztában is volt, mert bőszen mosolygott felém.
Hiram és Fahéj - remélem nem holtan - a földre kerültek, miután egy - gondolom igen erő, én ehhez nem értek - varázslat találta telibe őket.
- Ki lesz a következő? - kacagott. A hangja elbűvölt volna, ha épp nem azt fontolgatta volna, hogyan végezzen velünk.
Alig kaptam levegőt. - Ő.. Őket már...?
- Nem. - mosolygott. Bár ezt inkább fintornak nevezném. - Ők varázstudók.
Willre néztem. Visszanézett és nagyot nyelt. Mi nem vagyunk azok.
A nő/lány diadalmasan hátracsapta fejét félelmünk láttán és nevetni kezdett. - Ti nem vagytok azok, igaz?! Haha! Nembűvölők vagytok! - kacagott, de nevetésében undor volt.
- Nem tehetünk róla! - hápogtam, de azonnal megbántam, mert szúrós tekintettel mért végig.
- Hallgass! Tanulj tiszteletet! - majd újra nevetni kezdett.
- Ez szerintem nincs teljesen magánál...- súgta a fülembe Will. Will! Úgy kapaszkodtam belé, mint egy mentőövbe.
- El ne eressz! - könyörögtem.
Kamilla eközben csodálkozva méregette a nőt/lányt. - Valérie? - kérdezte bizonytalanul.
- Honnan tudod a nevemet?! - fordult felé ingerülten. - Remélem nem valami Lovas (mármint sárkánylovas) trükk, hogy belebújsz az elmémbe! Pfuj! - köpött a sárkány felé. Merész... Azán ráismert. - Kamilla altiszt! Haha! - nevetett, majd arcára elismerés ült ki. - Micsoda eszes lányka! Beálltál közéjük! - és megpaskolta a vállát.

Hihetetlen! Elment! Csak úgy futni hagyott! Csak... Kamillát magával vitte. Saphirával, és további két állatkájával együtt.
Fahéj és Hiram feltápászkodtak a földről.
- Minden rendben? - kérdeztem aggódva Fahéjtól.
- Jól jönne most egy fény boszorkány segítsége... - ropogtatta meg a vállát. - Szörnyen fáj.
A szívem a torkomban dobogott. Nem tudok segíteni... Én nincs köztünk fény boszorka... se mágus. ajkamat biggyesztettem. Miért vagyok nembűvölő?! /Ezt nem azért mondom, hogy adjatok Ameliának erőt. Ne merészeljétek. Köszönöm./
- Jaj,.. Ame, bocsánat. Én nem tudtam, hogy ennyire a szívedre veszed...- mentegetőzött Fahéj.
- Semmi gond. - legyintettem. - Szerintetek miért engedett el minket?
- Játszani akar velünk. - jelentette ki Hiram. - Elfutunk, ő előkerít. Aztán megint elenged. Közben mély sebeket hagy rajtunk. Megijeszt, vagy esetleg fizikailag bántalmaz.
- Tehát, tesz róla, hogy hosszú és fájdalmas halálunk legyen. - fejezte be Will a gondolatot. Hiram bólintott.

Nem tudom hány órája vagyok itt!A kaja pocsék!Még mindig!De most nem száll belőlem fekete füst legalább!Saphirát Ébennel és Maszattal együtt egy nagyobb cellába vitték!Én meg itt sínylődök!Nagyon rossz.Néha dúdolok,ha meg nincs senki a közelben egy kicsit énekelek.A táskáim nagy része szóval minden Saphiránál van.Saphirával szoktam beszélni.Többiekkel nehezebb mert velük nincs olyan különleges kapcsom .
-Kapocs!Hát persze!Még van egy kettő a zsebemen.De persze nem lehet kinyitni mert a Rettenetes 21 varázsai nagyon erősek!Amikor Altiszt voltam akkor tiszteltek.De nem engem tiszteltek hanem a manipulált énem.Már majdem előléptettek és azt mondták meg fogok lepődni,hogy magasabbra fogok kerülni a többieknél.Szóval mondjuk én másodtiszt lennék ők meg harmadtisztek.Nagy jövőt jósoltak nekem .Csak manipulálni kellett volna állandóan.Egy idő után le akarták venni rólam a manipuláló átkot.-gondolkodtam.

Már nagyon régóta repültünk a főnixszel. Ez alatt az idő alatt egyre bizonyosabb lettem abban, hogy barátaim bajban vannak. Már második napja szálltunk . A szél egyre több viharfelhőt sodort felénk. Szerencsére védőburok védte a főnixet és minket így nem áztunk el. Aztán... aztán végre megérkeztünk egy csodálatos helyre , egy másik dimenzióba. Itt tündérek, sellők,nímfák,dzsinnek,elfek,törpék, tündérmanók, sárkányok és szellemek élnek. Aztán körülnéztem és megláttam egy lányt,Liliomot.
- LILIOM!- üvöltöttem, mire ő megfordult.
- Violet?! - futott oda hozzám-Hát ti?
- A főnix hozott ide a többi gyerekkel. A falu már nem volt biztonságos.
- És a felnőttek? Apa és anya?
- Ott maradtak harcolni. Csak a kísérők jöhettek velünk. De van még egy rossz hírem. Járvány tört ki a faluban. Nagyon sokan meghaltak. A polgármester is elkapta,de neki sikerült felépülnie.
- Apa vagy anya elkapták?
- Nem.
- Huhh.
- A kis Sophie viszont elkapta. És nagyon rosszul van. Egyre romlik az állapota.
- Jaj,szegény
- Liliom! A többiek hol vannak?
- A Zengerdőben , valahol.
- Meg kell keresnünk őket, nagy bajban vannak!
- Akkor azonnal induljunk!
Megkértem a főnixet,hogy gyorsan vigyen minket a Zengerdőbe. Szerencsére megtette ezt a szívességet, és nem sokkal később már az erdőben barangoltunk. Sötét volt. Éjszaka. Kicsivel később tábortűzre lettem figyelmes. Rögtön szóltam Liliomnak , és arrafelé vettük az irányt. A tábortűznél négy alak ült: Ame,Fahéj,Will és Hiram. Mikor megláttak minket , meglepődött arcotokat vágtak. Aztán nagyon megörültek nekünk.

- Heló. - mondta félénken ez a bizonyos Adel Fatime Vour'sa.
Fahéj mosolyogva biccentett neki. - Azt hiszem mindenki kíváncsi a történetetekre. - mondta Kamillára nézve.
Kamilla belekezdett, gyorsan elmagyarázta, hogyan vitte el Valiére a Rettenetes 21 táborába, hogyan zárta börtönbe, azt, hogy Valiéret előreléptették és persze azt, hogy hogyan segített neki megszökni Adel. Itt hálásan mosolygott rá.
- Mi okod volt arra, hogy kiszabadítsd? - kérdezte Will. Még mindig kicsit bizalmatlan volt a lányhoz.
- Én... Nos... - dadogta Adel.
- Elárulta a Rettenetes 21-et! - suttogta büszkén Kamilla. - Nagy bátorság kell hozzá! Ha nem jövünk el, lehet, hogy már kivégezték volna!
Adel a nyakához kapott és megdörzsölte. - Gondolom megértitek, ha azt mondom, hogy még nem akarok meghalni.
- Kinek árultad el őt? - tette fel a következő kérdést Hiram.
- Hát, az van, hogy a Rettenetes 21-nek vannak... Szóval van 3 "világ" , ugye az Övé, egy nőé, meg egy harmadik. Erről sajnos nem sokat tudok. Szóval, ők hárman, nem mindig voltak békében. Csak akkor fogtak össze, amikor közös ellenséggel kerültek szembe. Őket nagyjából már visszaverték, a menekültek az erdőkben, és a világok között bujkálnak. A Rettenetes 21 viszont, megszegve a szerződésüket, a nőre akar törni. Neki sose elég, és most őt, meg a világát szemelte ki áldozatul. Tehát, visszatérve a témához, a közös ellenségeik közül még vannak életben, ők ugye a Menekültek. Nekik árultam el.
- És kik ezek? Mármint mifélék? - faggatta kíváncsian Fahéj. - Varázslók? Vagy Nembűvölők?
- Egyik sem. Nem... emberek. Vannak köztük tündék, sárkányok, Lovasok - sárkánylovasok természetesen....
- Én sok ilyennel találkoztam! - kiáltott fel Liliom. - Meg Violet is! Ott volt, látta! Egy másik világ! Onnan üzentem Fahéjnak!
- Úgy tűnik te is meglelted az átjárójukat. Csak azok léphetnek át rajta, akiknek tiszta a szíve. Vagy akit beengednek a tündék. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy bejuthassak...
- Te is ott mentél át?! - nézett rá Liliom.
- Igen. De nem olyan simán mit te.
- Mi egy főnixen mentünk át oda. - jegyezte meg Violet.
- Főnixből sok él ott. Ők tudják, hogy ki jó és ki rossz. Ritka az olyan, hogy egy emberben megbíznának! Úgy tűnik, nektek sikerült elnyernetek a bizalmát.
Violet és Liliom egymásra mosolyogtak, és hátranyúltak megpaskolni a főnix hátát.

Miközben beszélgettünk Liliom észrevette a sárkányom.
-De szép-mondta és meg akarta érinteni Saphirát,de a sárkányom elhúzta a nyakát.
-Na,nem bánt.-mondtam.-Ő Liliom!Nem emlékszel.-kérdeztem.
-De emlékszem.Csak mindenki meg akar fogni!Amióta újra láttam Valériét azóta nem bízom abban akit nem vagy régen láttam!-mondta Saphira.
-DE ő jó!Hisz ő Liliom!Volt a szülőföldeden!-mondtam neki és megsimogattam.
-A tiéd is!Nem emlékszel?-mondta.
-De!De én csak ott születtem!-mondtam.
-És éltél ott 10 évet!-mondta.
-Igen!Na és?-mondtam.
-Olyan szép!-mondta ismét Liliom de most meg is simogatta Saphirát.
-Köszönöm!-mondta Saphira és kihúzta magát.
-Azt mondta köszöni!-mondtam Liliomnak.
-Te is hallod?Minden Lovas hallja a sárkánya szavát mármint a gondolatait?-kérdezte.
-Igen!De én még hallom is a gondolatokat!Így tudok beszélni a többi állattal!-mondtam.-Meg azt mondják köztünk mélyebb a kapcsolat sokkal mint másnál!-mondtam ismét.
-Aha!-mondta érdeklődve Liliom.

Miközben még mindig beszélgettünk egyre jobban aggódni kezdtem.Valami gonosz, a gondolataival elárasztotta a Zengerdőt.Szitkozódott és csak szitkozódot az árulókról meg a menekültekről.Ez csak Valérie lehet!Ezt el kell mondanom a többieknek!De most talált valamit.Úr isten!Adel medálja!Nem az nem lehet!
-Adel megvan még a nyakláncod?-kérdeztem egy kicsit megijedve,mert az a medál hatalommal bír!
-Persze!-mondta a lány és már nyúlt is a pólója alá,hogy előhúzza de,ekkor gyorsan visszahúzta a kezét!-Nincs itt!-mondta kétségbeesettem Adel.-Akkor hol hagytam?-kérdezte.
-Beakadt egy fa ágába amikor a fákon mentünk!Így Valérié az előbb megtalálta!-mondtam.
-Te ezt honnan tudod?-kérdezte Violet.
-Mert hallom a gondolatokat!-mondtam gyorsan,éppen érthetően.-De ez most nem érdekes!-mondtam határozottan.-Én elmegyek,megkeresem Valériét és a medált és visszahozom!-mondtam dühösen.-Saphira velem jön és aki még akar!-mondtam egfy kicsit kioktatóan.-Ébent és Maszatot itt hagyom ha valaki marad!Ha nem akkor ők is jönnek.-szögeztem le!-Akinek van diamónja az lehetőleg hívja ide,hogy segítsen!
-Minek ennyi előkészület?-kérdezte Liliom.-Ez csak egy lány.
-Ne becsüld le Valériét!-mondtam.-Sokkal többet tud mint hinnéd!-fejezte be Adel.

Valérié neki lökött a sziklának.Elájultam.A fejemet bevertem és ezért most vérzik.Saphira lefeküdt mellém és vigyáz rám.Én meg nem tudom mit csináljak.
-A többiek messze vannak.-gondoltam mielőtt elájultam.
-Ne félj szerintem mindjárt itt lesznek!-mondta Saphira.-És én itt vagyok és vigyázok rád!-mondta megnyugtató hangon.Ekkor meghallottam Fahéj és a többiek hangját.Jöttek segíteni.Ében és Maszat nekem ugrott és össze vissza nyaltak.Ha megunták a nyalást akkor meg hozzám bújtak.Ekkor Ame megszólalt mikor kipihente a futást:
-Kitartó kis állatok!-mondta.-Addig rángatták a ruháinkat amíg fel nem álltunk!Aztán meg vagy elfutottak,hogy kövessük őket vagy elvették az egyik cuccunk,hogy azért fussunk utánuk.-fejezte be a mondandóját.Ekkor Fahéj megemelte a fejem és így látszódott a vérző seb.
-Hát ez nem a legszebb!-mondta.-Hogy szerezted?Valérié?-kérdezte megvetően Valérié felé a megvetést igaz nem volt ott.Én bólogattam,már amennyire tudtam.
-Remek!Teljesen megakarja bénítani szegény lányt!-mondta szitkozódva majd egy kicsit káromkodva Fahéj.
-Fahi nyugi!-fogta meg a vállát Hiram.-Minden rendben lesz!-mondta így próbálta megnyugtatni húgát.-Kamilla is jobban lesz!-mondta.Bekötötték a fejem és,hogy ne legyen fura meg eleve így kellet úgy csinálták meg,hogy mintha egy ruhahajpánt. Így indultunk el megkeresni Valériét.

Miközben mentünk én gondolkoztam,hogy Adel,hogy veszthette el a medálját.Hiszen mindig nagyon figyelt rá.De biztos beakadt,és ezért ragadt fenn az ágon.Valérié meg csak megtalálta.Valérié.Régen olyan jóban voltunk már amennyire lehettünk.
-És ezért akartak,na szóval...kinyírni.-fejezte be mondandóját Adel.
-Ez egy kicsit durva.-vallotta be Ame.
-Hát igen!-mondta Adel.
Ekkor Liliom rám nézett.
-Jobban vagy?-kérdezte.
-Mármint a fejem?Hát egyhamar nem fog begyógyulni a seb!-mondtam.-De már nem fáj annyira!
-Rendben!-mondta és folytattuk utunkat.

Ahogy csak mentünk egyre jobban éreztem, hogy ez nem fog jól elsülni.
- Figyeljetek. Nekem elég jó a megérző képességem, és úgy érzem ott nagyon rossz dolog vár ránk. Szerintem ez egy csapda.
- De akkor mi lesz a medálommal?- kérdezte szomorúan Adel.
- Szerintem, ha igazi boszorkány vagy ,nem kell neked medál, hisz benned van a varázserő- modtam- Próbáltál már medál nélkül varázsolni?
- Igen,de nem ment.
- És varázsigét mondtál?- kérdezte Fahéj.
- Hát . . . Nem.
- Akkor itt az idő , hogy kipróbáld!- helyeselt Liliom is -Csak azt kell megtudnunk milyen boszi vagy. Mivel olyan kedves és félénk voltál a találkozáskor lehet , hogy a Fény boszorkánya vagy.
- De mivel az ellenségnél voltál , lehet hogy a Sötétég boszorkánya vagy.- gondolkodott el Fahi.
- Próbáljuk meg ! Fahéj, meg én a füledbe súgunk egy- egy varázsigét. Kezd te Fahi!
Fahéj odalépett a lányhoz és megsúgta neki a varázsigét. Adel elismételte , de nem történt semmi. Ekkor én súgtam neki. Úgyanúgy elismételet. Hirtelen a földből egy gyönyörű szép rózsa nőtt ki.
- Adel a Fény boszorkánya!- jelentette be ünnepélyesen Liliom.
- De akkor mire kellett a medál?- kérdezte a lány. Ekkor összeállt a kép a fejemben.
- Adel. Szerintem amikor hortad a medál , akkor Sötét boszi voltál,de amúgy a Fényé vagy. Ezért kaphattad a medált.
Mindenki elgondolkozott, és egyszerre tört belőlük elő a felismerés.

Visszamegyünk a faluba.Megint Valérié jutott eszembe.Bármennyire voltunk jóban akkor is lekevernék neki mindehogyan egy pofont.Csak sétáltunk és csak sétáltunk.A falu egyre közelebb volt.Ahogy éreztem éppen csataszünet volt.Mikor a kapu előtt megálltunk a kapu még mindig zárva volt.Én felajánlottam,hogy kettesével Saphirával át tudjuk vinni őket a fal fölött.Ők elfogadták az ajánlatot.Így mentünk:
Hiram-Fahéj- Én
Liliom-Violet-Én
Ame-Will-Én
És ennyi.Amikor megérkeztünk mindannyian akkor mindenki elámult aki a csata kis részében sem volt itt.
-Üdv itthon!A legjobbkor jöttünk vissza!-mondta Fahéj amikor a fegyveres hadjárat elvonult előttünk.